Dani

Csodálatos, vidám, huncutkás mosolyú óriás mackó volt.

Aki ismerte, imádta mert ellenállhatatlan volt,szombaton a séta után együtt ültünk a fa alatt, és Danika mindenkit aki elhaladt melette ilyen pacsikkal vett le a lábáról. A szeme pajkosan simire hívogatta a kétlábúakat,legyen az gyermek vagy felnőtt.

Ő mindenkit nagyon szeretett.

Két hete már nem akart sétálni, Az étvágya sem volt a régi.

Akkor már sejtettem, hogy eljött az idő, de azért még reménykedtem. Finom falatokkal kedveskedtem neki, kényeztettem.Egyre kevesebbet evet, és már a pacsikat sem osztogatta, a vizes tál mellett feküdt, sokat ivott, és alig mozgot.

A tekintete megváltozott, kihunyt a szeméből a huncut fény.

Két nappal ezelőtt még pacsizott nekem egyet, az utólsót,

hetek óta nem tette. Belenéztem a gyönyörű bánatos szemébe….

jól van Dani ……menjünk.

Elmentünk a rendelőbe, az utazást nagyon élvezte, teljesen felélénkült. Ennek nagyon örültem, és bíztam abban, hogy a

vérvizsgálat után lesz gyógymód.

Sajnos nem így lett!!! A diagnózis lesújtó!!!

A vese és a máj gyakorlatilag nem működik.

A vizesedésre már korábban is kapott gyógyszert.

Sajnos ennek ellenére már rengeteg víz volta pocijában.

Döntenem kellett, ami szörnyen nehéz volt. Tudtam, hogy már szenved, mert a sok víztől nehezen kapott már levegőt, sajnos a tüdeje is kezdett vizesedni.

Kocsiba ültünk ismét, Danika a két ülés közzé tette a buksiját,

nagyokat sóhajtott. Én simogattam, és nyyugtatgattam, hogy

minden rendben lesz, ezután már nem fog fájni semmi.

Lassan hajtottam, reméltem az idő megáll, vagy felébredek.

Sajnos nem így történt, ez nem egy rossz álom volt, hanem a

kegyetlen valóság. Ismét elveszítettem egy idős kutyát, akit

5 évvel ezelőtt a volt gazdái csontsoványan kidobtak, mert már öreg, hasznavehetetlen. Szűréskor kiderült, hogy szívférges,

kikezeltük, szépen rendbe jött.

Hiszem, hogy nálunk jobb élete volt, mint korábban….. de lehetett volna jobb!!! Egy saját család, sok foglakozás, naponta séta simi.

Imádás, kényeztetés, amit Danika nagyon megérdemelt volna.

Szándékosan nem tettem fel olyan fotót amin már nincs jól.

Így szeretnék Rá emlékezni !!!!!

Édesen! Huncutúl! Mosolygósan!

Szeretném megemlíteni azokat akik segítséget kértek a számára, és támogatták.@Bárdi Molnár Nórit és @Barta Enikő .

Köszönjük Nektek ezt a csodálatos kutyust.

Bár a szívem megszakad, de szebbé tette az életem.