Lilike
Ma Lilikétől búcsúzunk. ?
Lilike egy jóságos, békés, konfliktuskerülő idős kutyus volt.?
Bizonyosan a mennyországba került, és földi angyalokat terel az itt maradt társainak, hogy minél előbb boldogok lehessenek. Az ő élete sajnos nem volt szép.?
Egy éve azt kapta karácsonyra, hogy kidobták a forgalmas út mellé, és sorsára hagyták. ?Nyakán a lánc helye, ami arról árulkodik, hogy az életét megkötve töltötte. Folyamatosan kereste az ember közelségét, az idős kutyák bájával folyton a nyomomban totyogott, keresztbe állt, várta az ölelést, a simogatást. Két hónapja romlott az állapota, a szeme, a hallása, az étvágya, és a szíve.? Gyógyszereket szedett, és kézből etetgettem a legfinomabb falatokat adtam neki. A májas volt a kedvence, a tablettákat csak azzal vette be.
Azonban két napja már nem akart sem gyógyszert, sem májast enni. Betettem hát az autóba, lelkileg készültem a legrosszabbra. Mentem vele az állatorvosi rendelőbe. ?
Ahogy elindultunk Lilike elkezdett ugatni, vakkantgatni. Félre álltam, mert gondoltam nagy a baj, hisz Lilkét még soha nem halottam ugatni. Azt hittem kényelmetlenül fekszik. Riadt szemekkel nézett rám, megsimogattam, és mondtam neki, mindjárt a rendelőbe érünk. Újra elindultam, Lilike újabb hangokat adott ki, és én beszéltem hozzá, hangosan, hogy mindjárt ott vagyunk. Egyszer csak csend lett, hiába szólítottam, nem jött válasz. Ismét félre álltam, és a döbbenet, Lilike már nincs közöttünk. Akkor értettem meg, nekem szóltak az utolsó szavai, engem hívott, azt szerette volna, hogy fogjam a mancsát, és simogassam a buksiját.
Mi emberek azt hisszük, hogy mindent tudunk és mindent értünk. Én miért nem tudtam azt cselekedni amit Lilke kért?
Nem értettem meg, hogy miért kiállt? Csak azt szerette volna, hogy fogjam a kis tappancsát, és segítsek neki átkelni a szivárvány hídon, de én csak mentem, és vezettem. ?
Írom ezeket a sorokat, és potyognak a könnyeim.
Bocsáss meg Lilike! Sajnálom, hogy nem értettelek meg!
Légy szabad, és nagyon boldog odaát!♥️♥️