Melák ❤

Melák ❤

  • Melák ❤
  • Melák ❤
Melák ❤Melák ❤

Amikor a szíved ezer darabra törik, s nem tehetsz ellene semmit.

Az idő múlik… tudjuk, próbálnánk lassítani, de nem lehet. Végül semmi más nem marad, csak az emlék. Melák örökre itt hagyott minket, s ezt leírni annyira nehéz. Arra gondolunk, bárcsak örömében még egyszer felborítana, még egyszer fúrná ölünkbe fejét, még egyszer nyálazna minket össze tetőtől talpig, még egyszer adna pacsit, hogy “simogass még”! Bárcsak hallhatnánk olyan édesen horkolni, ahogy nem hallottunk mást, utoljára mellé fekhetnénk, s tenné ránk mancsait. Annyiszor féltünk ettől a pillanattól, s most eljött… de ez a hatalmas fájdalom mégis megéri, mivel annyira szegényebbek lennénk, ha nem ismerhettük volna. Különleges és csodálatos, talán ezzel a két szóval tudnánk leginkább leírni.
Tudjátok, hogy egy hónapja Melák nem tud lábra állni, mosdattuk, ápoltuk, próbáltunk mindent megtenni. Pár napja nem volt jól, mára belázasodott, csak árnyéka volt önmagának. Felmerült a kérdés, amire soha nem tudjuk mi a jó válasz. Engedjük el, vagy próbáljunk kapaszkodókat találni??? Ő nem hagyta ránk a döntést, biztosan azt szerette volna, ha lelkiismeretfurdalás nélkül engedjük el, mert Ő egy különleges kutya volt. Sóhajtott egy nagyot, és békésen távozott.
Tegnap még masszázst kapott lebénult lábaira, szombaton lett volna a következő alkalom….köszönjük Takács-Fazekas Ágnesnek, aki tiszta szívvel, lelkiismeretesen járt hozzá, s próbált neki segíteni.

Dràga Melàk!
Az angyalok vigyázzanak Rád, soha nem fogunk elfelejteni!