Bátor

Sziasztok!
Nagyon szomorú hírem van! ?Bátor az én imádott „kis” öreg moszikám ma elhagyta ezt a rideg, kíméletlen földi világot. ?Egy évet élt nálunk. 13 évesen egy méteres láncról hoztuk el.
Így élte le az életét, soha nem volt elengedve, soha nem sétált, csak feküdt a tűző napon, még háza sem volt. A gazdája elvált feleségénél hagyta, aki a férje iránt érzett gyűlöletet a kutyára vetítette ki. ?Csak minimális élelmet kapott, pedig többen felajánlották, hogy az ételmaradékokat szívesen oda adnák, hogy lakjon jól ez a hatalmas kutya. Az asszonyka azonban nem élt a lehetőséggel.Fedél és árnyék nélkül próbálta túl élni a napokat. Amikor hozzám került jártányi ereje sem volt. Pihegett a tűző napon, és lila volt a nyelve. Nap mint nap be kellett vezetnem őt az árnyékba,így jött rá, hogy van lehetősége választani, hogy hol pihen, hisz korábban nem így volt . ?A rendszeres étel, azonban csodát tett. Szépen lábra állt, és megjött az életkedve. ♥️♥️Az első sétáin olyan izgatott volt, mint egy kamasz, csak ment és szagolgatott, hisz neki ilyen élménye soha nem volt. ?
Négy hete nem tudott felállni. Kapott szteroidot, és ismét lábra állt. Volt kedve sétálgatni, persze egyre kevesebbet.
Tegnap már nem jött Ma reggel még mentünk egy kis köröcskét, és evett is, aztán szépen lefeküdt, és elaludt. ?Elaludt örökre , olyan szépen pihent,? én csak rázogattam,
nagyon mélyen tudott aludni, süket is volt, nem akartam elhinni hogy itt hagyott.Szeretem az idős kutyákat! Hatalmas fájdalom elveszíteni őket. ?a gyászomban mégis vegyül öröm. Örülök, hogy megismertem ezt a csodálatos kutyát, és adhattam neki egy szép évet, végre szabad volt, sétált, „olvasta a napi híreket” az orrával. A mentésben Baranyi Erika és Mihály Moravetz segített. Nagyon köszönjük. ♥️A testét szeretném elhamvasztani , és egy szeles időben szétszórni. Olyan sokáig volt rabságban, legalább most legyen szabad! ?