Mimóza

Ma Mimózára mosolygott rá a szerencse

Végre melegben a kisgazdi ölelő karjaiban aludhat a kis reszketős.

Borsod megyéből jött hozzák ez a cuki törpetacsi.

Egy évig vegetált egy kertben magányosan elvadulva.

Fogalmam sincs hogy bírta ki ez az aprócska test a téli

hideget soványan éhesen, hiszen annyira fázós.

Próbálkoztunk a sétával, tolmácsolom a véleményét:

A sétálni a földön ? Azt már nem!

Vegyél csak az öledbe, én jól bebújok a meleg kabátodba,

onnan a legjobb a kilátás……mondta, gondolta, Mimóza.

Így is lett , és ha Mimóza onnan kibújt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Drága Mimike legyen végre részed olyan életben amit mindig is érdemeltél volna. tapasztald meg az élet oldalát.