Boróka

Boróka

Nehéz szívvel írom meg ezeket a sorokat!
Boróka már nincs velünk.
Hetek óta küzdöttünk az életéért, hiába 
Néhány hete került hozzánk.
Kidobták a testvéreivel egy erdőben, napokig éheztek, szakadt az eső. Kihűlve, tele élősködőkkel került hozzánk.
Két napig melegítettük, megszabadítottuk a kullancsoktól.
Szépen rendbe jött, már gazdijelöltje is volt.
F. Erzsébet Kecskemétről rendszeresen látogatta Őt.
Erzsébet rabja lett a szemének. A két ünnep között tudta volna családjába fogadni.
Sajnos közben Boróka megbetegedett! 
Hányás, hasmenés, a kezeléseket megkapta, sajnos nem lett jobban. 
Vérvétel, ultrahang… a diagnózis, hogy nincs bélműködés 
Sürgősségi műtét! Felnyitották és átmasszírozták a beleit, annak reményében, hogy beindul a bélmozgás.
Andrea, aki önkéntesként rendszeresen járt hozzánk, felajánlotta, hogy haza viszi, és neki szenteli minden idejét.
Napi 24 órában vele volt, és megtett mindent, hogy érezze a szeretetet ….érezze azt, hogy itt van a helye a Földön.
Sajnos minden igyekezetünk ellenére Boróka feladta! 
Szerettem volna neki és nekünk szebb karácsonyt.
Erzsébet és Andrea köszönöm Nektek!
Andrea sorai Borókáról :

„Boróka egy rendkívül kedves, okos, együttműködő és bizalommal teli kutya volt. Minden vele töltött perc ajándék volt számomra. Sajnos nem sikerült – a legnagyobb igyekezet és jószándék ellenére – időben megtenni azokat a lépéseket, amik segíthették volna a túlélésben. Mire a második műtétet elvégezték nála – ami önmagában is rengeteg kockázattal járt, és ami kimutatta pontosan, hogy a belei milyen mértékben csúsztak egymásba, már késő volt. Akkora vékonybél elhalás volt, hogy a 30 éve praktizáló orvos azt mondta, hogy semmi esélye az egy-két napos túlélés utáni életnek. Ekkor döntöttem úgy, hogy ne ébresszék fel az altatásból. Soha nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha, de azt biztos tudhatjuk, hogy a legnagyobb jószándékkal és a legmélyebb hittel cselekedtünk. Remélem nem tévedtem. Az utolsó estén megfürösztöttem, hiszen bíztam benne, hogy soká lesz még velem és mivel már az ágyamban aludt, tudva tudván, hogy műtét után nem fogom tudni megtisztítani, így tűnt jónak. Ezen a képen illatosan fekszik a puha párnák között. Sült kolbász volt vacsorára, de őt nem izgatták a finom illatok. Soha nem esett neki jól egy falat sem, mióta velem volt – az utolsó hetében… Bárcsak, bárcsak többet tudtam volna tenni érte!!! „