Zsuzsi

Zsuzsit örökbe fogadta a mennyország!
Egész életében várta a külön kis gazdit, zavarta őt a sok kutya.
Nagyon szeretett volna egyke, papa mama kedvence lenni.
Nálunk 12 évig élt, a reményt nem adta fel. A kis szíve még dobogott, de a tekintete már a messzi távolba révedt. A karjaimban tartottam, de Ő már a Révésszel alkudozott, tudomást sem véve a külvilágról, rólam. Én csak sírdogáltam tehetetlenül, értetlenül a könnyeim a kis öreglány arcára hullottak, és ekkor egy pillanatra vissza jött hozzám, rám nézett hosszan és én ezt a nézést soha nem fogom elfelejteni. Kavarognak bennem az érzések a kérdések. Nem tudom elmondani mit láttam a szemében, az egész élete egy fél percben, öröm, bánat, vágyak, megbocsátás, hála, nem tudom minden!
Drága Zsuzsikám! -míg élek őrizem a szemed!

Vasárnap volt egy kedves fiatal pár akik megsétáltatták és szerették volna magukhoz venni Zsuzsikát. Nagyon boldog volt, kísérte az autóhoz Őket, szeretett volna menni. Csalódottan vette tudomásul, hogy most sem viszik magukkal. Hétfőn délután már láttam, hogy nem úgy viselkedik ahogy szokott. Éjszaka elkezdett hányni, nagyon rosszul volt. A keddi napot a rendelőben töltöttük, küzdöttünk a kis mamikáért, miközben folyt az infúzió keresett a fiatal pár, hogy szerdán elvinnék Zsuzsikát. Akkor beszéltünk utoljára. Kérem őket, ha olvassák, hívjanak ! Nagyon szép dolgot készültek tenni, de az élet más forgatókönyvet írt Sok idős, esélytelen kutya van nálunk is és országszerte, …”Kérlek Titeket ne hátráljatok meg, keressetek” köszönöm!